Igen tisztelt Miniszterelnök Úr, Esztergom város Díszpolgára!

Tétényi Éva, mint Esztergom, Esztergom-Kertváros és Pilisszentlélek polgármestere fordulok Önhöz. A tavaly októberi önkormányzati választások óta eltelt félévben városunkban politikai patthelyzet alakult ki. A kétharmados fideszes testület nem hajlandó együttműködni a kétharmaddal megválasztott új polgármesterrel.

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS

A táplálkozás eltért a nyári és a téli időszakban. A különbség a nyersanyagok felhasználásában, az étkezések számában és idejében érzékelhető. Télen a kukorica, burgonya, bab, nyáron a friss zöldségek és gyümölcs felhasználása volt gyakori. Télen háromszor, nyáron naponta négyszer vagy ötször étkeztek. A hét napjainak étrendjét íratlan szabály határozta meg. A hétfő, a szerda, a péntek és a szombat tésztás napok voltak.

A megnyert, dicsőséggel befejeződött háborúk, csaták után – mint minden sikeres emberi vállalkozást követően – mindig eljött az áldomás órája. Zrínyi Miklós, a híres törökverő is neszmélyi borral koccintott a győzelemre. Számtalan komáromi szerző, illetve Komárommal foglalkozó író említi a neszmélyi bort. Mikszáth Kálmán Jókairól szólva írja: „A várost még akkor nem övezték vasgyűrűként bástyák és sáncok. Nyílt volt a Csallóköz felől, terjeszkedhetett.

A PILIS

Az összesen 1800 km2-t kitevő terület nagy része Pest megyéhez tartozik. A Pilis a Visegrádi hegységgel együtt a Dunántúli-Középhegység legészakibb része. Északon és keleten a Duna, délnyugaton a Pilisvörösvári-völgy határolja. A Pomázi Dera-patak és a szentléleki Cserepes-völgy két részre osztja a területet.

Délnyugatra terül el a Pilis, legmagasabb pontja a Pilis-tető, északkeletre a Visegrádi-hegység, legmagasabb pontja Dobogókő. A törés nyomvonala nemcsak földrajzi határ, hanem földtani szempontból is két eltérő részre osztja a területet.

Az ajándékba kapott, Magyarország legszebb térképei 1529-1895 c. kiadvány egyik legkülönösebb ábrázolása éppen a Dunát mutatja be. Szerzőjéről csupán annyit lehet tudni, hogy velencei, neve Giovanni Antonelli. Műve egyedül az Országos Széchenyi Könyvtárban található meg, sehol másutt. Két metszeten mutatja be a Duna Bécstől a deltáig terjedő szakaszát. A két, egyenlő nagyságú metszet közti határ Pétervárad-Karlóca között van. A rajzoló a  Duna kanyargós szalagját kiegyenesítette, a szelvényeket kettéosztó folyótól északra található a balparti rész, délre a jobbparti.

A legenda szerint a Lutzenbacher családot egy halászat során arannyal teli korsóval ajándékozta meg a Duna, ezzel kezdődött Szob aranykora. Lutzenbacherék ugyanis kőbányát nyitottak, erdőket vásároltak, hajókat és bútorokat készítettek, munkát és megélhetést adtak az ott élőknek – meséli Szőke István szobi polgármester.

A Duna Szobnál a Lutzenbacher sétányról nézve.

 A Duna nem csak széles Szobnál, de számtalan titkot is rejt. Például a menekülő Mária királyné flottájából is jónéhány hajót, amelyeket a mohácsi csata után fosztogató csapatok süllyesztettek el.

Ilyen lehetett a Duna 18000 évvel ezelőtt.

A Dunakanyar pleisztocén vízrajza + fantázia

Egy olyan hipotézis képezi az elmélet alapját, mely a mai modern korban halványulni látszik. Elméletileg egy adott kor embere a folyóparton mindig olyan térszíneken telepedett meg, amely annak a kornak az árvízszintje fölött helyezkedett el. Egy folyópart mentén sorakozó régészeti lelőhelyek elhelyezkedése, tengerszint feletti magassága kirajzolhatja a folyó korabeli árvízszintjeit és partvonalának futását.

Viszonylag alacsony vízállásnál, Vácon mért 51 centiméternél kenu kellett ahhoz, hogy átkelhessünk a Zebegényi-szigetre. Aznap, április 25-én egyetlen méterrel haladta meg a vízszint a valaha mért legkisebb értéket. Hasonló helyzetben nagyon kevés sziget mondhatja el magáról, hogy élővíz választja el a szárazföldtől.
A Zebegényi-sziget abból a szempontból is szerencsésnek mondható, hogy elkerülték a folyószabályozási munkálatok. Ennek gyakorlati oka hogy, a nagy szabályozási munkák idején még csak alacsony zátony volt mindössze, gyér növényzettel, amely nem akadályozta a hajózást.

Esztergom városától délre ma egyetlen összefüggő szigetet látunk, mely egyfelől városias külsőt mutat, másfelől egy tipikus ártéri erdő. Az elmúlt másfél évszázad terepmunkái nagyban felülírták a korábbi felszíneket. Nagyon nehéz  meghatározni hol húzódik a természetes és emberkéz alkotta felszín határa.

Esztergom és szigetei az ősidők óta lakott területnek számítanak. A Duna gázlói, viszonylag stabil partjai kiváló átkelőhelyet biztosítottak az utazók számára.

...." nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyermekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága..."
Radnóti Miklós

Pilismarót látképe Pilismarót, a többi szomszédos községgel együtt az ország egyik legcsodálatosabb területén fekszik, a Pilis, a Visegrádi-hegység lábánál. A Duna éles kanyarulata és a szemben lévő Börzsöny hegység Szent Mihály csúcsa csodálatos panorámát nyújt az itt élőknek és az ide látogatóknak.

A korai időkben a Duna menti táj lakói nemzetségi közösségekben éltek. Az eredeti településhálózat tehát sok kicsi, vérségileg összekapcsolt, nemzetségi faluból állt. A későbbi társadalmi fejlődés során a vérségi kapocs meglazult, maga a falu is összetettebbé vált, nem csak egyetlen nemzetség telephelye lett. A 13. századtól a kis települések népe nagyobb településekbe, mezővárosokba tömörült

Esztergom környéke tele van kisebb-nagyobb szigetekkel és Duna-ágakkal, amellyel a környék lakói, állattenyésztői, halászai, a földeket művelő közösségek igyekezett együttműködni. Eleinte nem csak a (szántó)föld, hanem a folyó és környékén kialakított fokrendszer működtetése és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételek jelentették a gazdálkodás alapját.

TEMETŐK

A településekhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a talajvíztől mentes domboldali temetők. A középkorban és még utána is hosszú ideig a templom köré temetkeztek.

A 17. századtól részben helyszűke miatt, részben egészségügyi okokból a templom mellől a temetők többnyire kikerültek a település szélére. Még napjainkban is található a templom mellett temető Agostyán, Ászár, Császár, Kocs, Kecskéd, Nagyigmánd, Pilismarót és Szák községekben.

Az épített környezetben élő ember mindig szabadságra vágyik, oda, ahol a tekintet felmérheti a messzeséget; oda, ahol az ember mindig rádöbben, hogy ő is „csak” része a természetnek, és semmi esetre sem ura; oda, ahol érzi azt a magányt, azt a messzeséget és azt a végtelenséget, amit gondolkodó, egyszersmind érzelmeinek utat engedő ember érezhet, ha belép e Dunamenti tájba.

TELEPÜLÉS, TELEKFORMÁK

A települések kialakulásánál a településföldrajzi tényezők Komárom-Esztergom megyében is meghatározták egy-egy falu utcáinak, házainak elhelyezkedését.

Komárom és Esztergom

A történelem folyamán az országhatárok, a közigazgatási határok sokszor változtak. Úgy érezzük, hogy megyénk története érthetetlen lenne azoknak az országhatáron kívüli részeknek az ismerete nélkül, amelyek sok ezer éven keresztül szoros összefüggésben voltak a mai Komárom-Esztergom megye területével.

Az emberi lét korai emlékeivel találkozunk Vértesszőlősön, őskori emlékek szinte minden településünkön előkerültek. A Duna északi partján a neolitikumban találjuk meg az emberi tevékenység első nyomait, amely arra utal, hogy az itt élő emberek csiszolt kőeszközöket használtak, agyagedényeket készítettek, a földművelés és az állattenyésztés primitív gyakorlatát is ismerték.

Olyan vagyok, mint a lidérc. – Szeretek temetők közelében járni, éjszakai tájakat félhomályban derengetni, elkésett embereket ijesztgetni.

Iróasztalomon áll egy koponya, amiről azt állítják, hogy Karadzim kán feje volt valaha, aki Esztergom alatt esett el; előre álló fogai, nagy kiülő pofacsontja, hátranyomott homloka, behajló halántékcsontjai s erős tarkója bizonyossá teszik mongol eredetét; minden csontja magán viseli a legeredetibb tősgyökeres mongol jelleget, hanem az a lyuk a feje lágyán, az magyar; ezt magyar buzogány hagyta ottan.