AZ EGYHÁZ AZ ÁRPÁDOK ALATT

A koronázással tető alá került Szent István nagy műve, a melyet fenntartani és továbbfejleszteni első sorban az által alapított esztergomi érsekség feladata lett.

Midőn Szent István király kiragadta a térítést Pilgrim, passaui püspök kezéből, hogy azt önállóan vezesse, a Szent Benedek-rend tagjai lettek neki leghűbb munkatársai. Soraikból kerültek ki az első egyházfejedelmek is.

Történetíróink egy része Sebestyént tartja az első esztergomi érseknek, a ki a pannonhalmi monostorból került a főpásztori székbe; 1007-ben már Aschrich volt a magyarok érseke, a ki a bambergi püspökség alapító-levelében is meg van említve. (Millen. II. 240.) Őt követte Domonkos érsek, a ki 1037-ben a bakonybéli apátság alapító levelében szerepel. Szent István, az apostolok számát véve alapúl, 12 püspökséget akart alapítani, azonban halálakor ez a szám még nem volt teljes.

Az érseki székhely, Esztergom, a Duna jobbpartján feküdt, de az egyházmegye a balparton terült el, nyugatra és éjszakra, az ország határáig, míg Esztergomból délre a veszprémi püspökség kezdődött.

Így az Árpád-házi királyok uralkodása alatt a mai Esztergom vármegye dunáninneni része egyházi tekintetben az esztergomi érsek, a dunántúli része pedig a veszprémi püspökség alá tartozott.

A veszprémi püspökség kiterjedéséről Esztergom vármegyében a pápai tizedjegyzékben találunk adatokat. E szerint a budai főesperességhez a következő plébániák tartoztak a mai Esztergom vármegyéből: Bajót, Csolnok, Dág, Epöl, Mogyorós (Mogyorósbánya), Nova villa (Nyergesújfalu), Sáp (Orsáp, ma Nagysáp.)

Az érseki birtokok

Szent István király az esztergomi érseknek külsőleg is nagyobb tekintélyt kívánt adni, egyházmegyéjének nagyobb kiterjedése és jelentékeny birtokadományok révén. Azonban az esztergomi érsek legbecsesebb birtokai a középkorban nem a mai Esztergom vármegyében területek el. A szomszéd Hont, Bars, Nyitra, Komárom, stb. vármegyékben sokkal több és nagyobb kiterjedésű birtokai voltak az érseknek, melyekről bízvást feltehető, hogy első szent királyunk adományából jutottak az érsek birtokába, addig a mai Esztergom vármegye területén lévő birtokok túlnyomó része, kimutathatólag csak később jutott az érsek kezébe.

Ennek oka leginkább abban rejlik, hogy akkoriban Esztergom vidékén kevés volt a fejedelmi birtok és az uratlan föld; ez a vidék akkor már sűrűn lakott, s az egyes nemzetségektől megszállott terület volt. Összegezve a rendelkezésünkre álló adatokat, az esztergomi érsek a következő helységekben volt birtokos az árpádházi királyok alatt, a mai Esztergom vármegyében: Bucs. 1208-ban már az érsek birtokában találjuk. Farnad. 1283-ban Ladomér érsek szerezte Báncza Tamás mestertől. Kéménd; e birtokot 1292-ben kártérítésül nyerte az érsek Kázmér fia Ugron comestől. Kőhidgyarmat. 1295-ben részben az érseké, később a káptalan birtokába került. Muzsla; részben királyi adomány alapján bírta az érsek, részben Benedek érsek szerezte 1257-ben vétel útján. Nagyölved; 1295-ben már az érsek birtoka. Nána; 1228-ban kelt oklevélben találkozunk első ízben az esztergomi egyház itteni birtokaival, a melyek a Nána nemzetségi javaktól voltak elkülönítve. Németszőgyén. Az érsekség legrégibb birtokainak egyike. 1291-ben Ladomér érsek az itteni német vendégek részére plébániát alapított. Párkány (Kakath) vámját II. Géza király 1157-ben adományozta 214a főegyháznak. Tardos, egykor szintén Esztergom vármegyéhez tartozott; márványbányáit még Imre király (1196-1204.) adományozta az érseknek. (Fejér III. 1., 255.)

Az esztergomi főkáptalan

Az esztergomi főkáptalan - miként ezt az 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv is hangsúlyozza, - egyidős az érsekséggel, de csak 1103-ban találkozunk az első nagyprépost, 1143-ban az első kanonok nevével. Az első főkáptalan Szent István király idejében a benczésekből alakult. A XI. és XII. századokban a káptalan tagjai még közösen egy monostorban éltek. E monostort a Szent István vértanúról czímzett templom mellett kell keresnünk; ennek az épületnek a kiegészítő része volt az érseki székház, a melynek déli végében állott az érseknek átengedett királyi palota. Ettől délkeletre feküdt a mons kathedralis, vagyis a Szent-Adalbert bazilika. (Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából. 8. l.) Kezdetben a káptalan igen szegényen volt ellátva. Martyrius érsek 1156-ban 70 falu tizedét engedte át a káptalannak, hogy tagjai abból maguknak estebédet szerezzenek. III. Béla király, kinek figyelmét az egyház minden baja magára vonta, 1174-ben az esztergomi piaczvám két részét, 1188-ban a harmadik részét is odaadta a káptalannak. Imre király utóbb a hiányzó negyedet is megadta a káptalannak, valamint az egész vásárt a hozzátartozó házakkal együtt. János érsek, a kit a káptalan egyhangúlag ültetett az érseki székbe, 1208 és 1209-ben Bulcs, Szemere, Mócs és Nyék helységeket, 1211-ben a nagyszombati érseki jövedelmet engedte át a káptalannak. 1222-ben II. Endre király a dunai kikötő királyi vámját, melyet Kakaton szedtek, a Dunán lehajózó külföldi kereskedők árúi után, adta az érseknek és a káptalannak. A káptalan azonban e jószágokat nem bírta zavartalanúl. 1217-ben II. Endre király szentföldi hadjárata alatt, az elhatalmasodó főurak s más kalandorok, a kik felhasználva a zavaros időket, szabadon garázdálkodtak, akkor, a midőn János érseknek is menekülnie kellett az országból, megrohanták a káptalan birtokait és azokat hatalmasúl elfoglalták.

II. Endre, visszatérve a szentföldi hadjáratából, a káptalant, a trón iránt tanúsított hűségének jutalmául gazdagon megajándékozta, (Fejér III. 2., 19.), de utóbb Róbert érsekkel támadt viszálya miatt a káptalant is megfosztotta birtokaitól, melyeket 1232-ben adott vissza, midőn az esztergomi érsekkel kibékült.

A tatárjárás alatt a káptalan birtokai nagyrészt elpusztúltak. A káptalan tagjai, a kik alkalmasint a várban kerestek menedéket, túlélték a tatárpusztítást. Így Tamás esztergomi prépost 1243-ban a pápa megbízásából megerősíti az újonnan választott győri püspököt főpásztori méltóságában.

Báncza István, 1242-től választott esztergomi érsek, a későbbi bíbornok, több ízben kimutatta az esztergomi káptalan iránti jóakaratát; még mielőtt eltávozott volna Magyarországból, 1252-ben Szent Luczia oltárát alapította, melynek fenntartására Úrkútja nevű birtokát adta a káptalannak.

V. István 1270-ben, atyjának lelki üdvéért, a kit Esztergomban temettek el, a város adójának két részét adta a káptalannak.

IV. László király sem feledkezett meg a káptalanról. 1274-ben Esztergomban jártában, több oklevelet állított ki a káptalan részére.

László uralkodása alatt a káptalan vétel útján is gyarapítja birtokait. Így 1275-ben megveszi Ugron tárnokmester esztergomi palotáját. III. Endre uralkodása alatt a pártütők ismét sok kárt okoztak az esztergomi egyháznak; azokból a pusztításokból, amelyeket a Huntpázmán nembeli Kázmér fiai és más békétlenek az esztergomi érsek jószágain elkövettek, a káptalan is kivette részét.

Ladomér érsek halála után a káptalan, - mint láttuk, - Bicskei Botond fia Gergely, fehérvári prépostot választotta érsekké, a ki nem haladt előre nyomdokain, hanem eleinte hallgatag, majd nyíltan a trónkövetelő Anjouk szolgálatába szegődött.

Mivel az érseknek az esztergomi káptalan tagjai között is voltak hívei, e miatt a káptalant is hűtlenségről gyanúsították. Midőn III. Endre király 1300-ban Gergely érseket megfosztotta javaitól, a káptalan nagy palotáját is elvették a kanonokoktól, de a káptalan csakhamar tisztázta magát, a király visszafogadta kegyeibe, s régi szabadalmait megerősítette. (Balics Lajos: A róm. kath. egyház története. II. 164., 199-204., 238., 356., 491-95. l.)

Káptalani birtokok

A káptalan a következő helyeken volt birtokos a mai Esztergom vármegyében: Bárt, Libád és Gyiva; e három birtokot a káptalan vétel útján szerezte 215Szőlödi Péter fia Hunt-tól a XIII. század végén. Csév; 1287-ben csere útján szerezte a káptalan a Hunt-Pázmán nemzetségtől. Dorog; 1287-ben nyerte a káptalan a Hunt-Pázmán nembeli Lamperttől és ennek fiától; Kázmértől. Ebed; itt 1250-ben Muzslai Benétől és Jakabtól szerez a káptalan birtokokat, később 1285-ben egy halastavat is szerez a káptalan. Epöl; 1284-ben Erzsébet királynétól nyeri adományúl. Kesztölcz; e birtokot már a XIII. században bírta a káptalan; az ide vonatkozó adománylevél 1304-ben, midőn Venczel király Esztergomot megtámadta, megsemmisült. Kakat, (Párkány); az itteni kikötővámot II. Endre király 1215-ben adományozta a káptalannak. A székeskáptalanon kívül, a XIII. század második felében a Csurla nembeli Fülöp érsek - Szent István vértanú tiszteletére, - még egy másik káptalan létesítésén fáradozott, s ebbeli törekvéseiben jelentékeny támogatást nyert a székeskáptalan tagjai sorában, a kik közül Sixtus mester olvasó-kanonok 1272 november 20-án tett végrendeletében Hetény nevű birtokát az esztergomi egyházra hagyván, megjegyzi, hogy a mennyiben az érsek megvalósítaná ama dícséretes szándékát, mely szerint a Szent István vértanú kápolnájához 12 kanonoki állást létesít, s az állásokat kellő javadalommal ellátja, ez esetben birtokát a káptalanra hagyja.

Hasonlóan intézkedett Bálint éneklőkanonok Kis-Keszi nevű birtokára nézve. Fülöp érsek közbejött halála azonban a káptalan megalapítását hosszú időre elodázta.

Egyházi intézmények

A káptalanon kívül a következő egyházi intézmények létesültek Esztergom területén:

A B. Szűz esztergommegyei apátsága.

A Boldogságos Szűz esztergommezei apátsága. Az egyháztörténetírók egyhangú állítása szerint 1169-ben alapíttatott. Okleveles adataink azonban csak 1291-től kezdve vannak erről az apátságról. A Szente-Mágócs nemzetség volt a kegyura, de a kegyúri jog veszendőbe ment. 1291-ben Mihály nádor, István mester pécsi éneklőkanonok, Tamás boszniai püspök és a nemzetség többi tagjai Domonkos comesnek és Belusnak felhatalmazást adtak, hogy a monostor kegyúri jogát visszaszerezzék. (Balics Lajos i. m. II. 2., 234-35.)

Esztergomvidéki Benedek rend

Esztergomvidéki Benedekrendi apátság. Erről az apátságról közvetetlen okleveles adataink nincsenek. Valószínűleg a pilisi erdőben állott; emlékét az ottani "Benedek"-Völgy őrizte meg számunkra, hol a tatárpusztítás után IV. Béla király vadászkastélyt építtetett, mely utóbb a pálosoknak adott. (Balics Lajos i. m. II. 2. 169-70.)

Szt.-György vértanú zöldmezei prépostsága

Szent-György vértanú zöldmezei prépostsága és káptalanja. A város déli részén, a mostani Szent-Györgymező városrészben állott. Alapítója ismeretlen. 1230-ban már fennállott, ebben az évben ugyanis Deodat, a szent-györgyi prépostság kanonokja földet vásárol. IV. Incze pápa 1243-ban ez egyház prépostját bízta meg az újonnan megválasztott kalocsai érseknek, Benedeknek megerősítésével. Az első ismert prépost, kinek nevét megőrizték az oklevelek, Péter, 1258-59-ben viselte e méltóságot. Utódai közül a következők nevei ismeretesek: Ábrahám (1264), Karacsin (1271) egyúttal székesegyházi főesperes, Imre (1297-98) szintén székesegyházi főesperes, 1298-ban mint pápai bíró ítélkezik egy ügyben.

Szt. Tamás vértanú hegyfoki prépostsága és káptalana

Szent Tamás vértanúról nev. hegyfoki prépostság és káptalan. Az esztergomi vár tőszomszédságában, kelet felé emelkedő Szent-Tamás nevű halmon épült. Már Imre király idejében fennállott, első ismert prépostja, Benedek (1209-1210), egyúttal a főkáptalan tagja is volt. Prépostja több ízben nyer megbízatást a szentszéktől. Nevezetesen III. Honorius pápa 1222-ben a váczi főesperes elleni vádak megvizsgálására küldi ki, 1230-ban Ubald prépost, Jakab mester, orvos és a szenttamási prépostság kanonokja, a pannonhalmi apát és a veszprémi káptalan között felmerült vitás ügyben intézkednek. Utódai közül a következőknek neveit ismerjük: Endre (1255), Renold, vagy Reymond (1271), Benedek (1285), Mihály mester, IV. László uralkodásának végszakában. Tamás mester (1291-1294), a ki Páduában tanúlt, őt követi Ferencz (1294) és Urkund (1297.) III. Endre király a prépostság jobbágyainak 1290-ben vásártartási és az esztergomi piaczon vámszedési jogot engedélyezett. 1291-ben a prépostság a Komárom megyei Isa nevű helységet nyeri cserébe az ópesti piaczvám feléért, a nyúlszigeti apáczáktól. III. Endre királynak egy 1294. évi oklevele szerint a prépostságnak Esztergom városában is voltak ingatlanai. (Balics. i. m. II. 2., 64-65., 131., 202. Rupp J. i. m. I. 

Szt. Margit vértanúról cz. dömösi prépostság

Szent Margit vértanúról czímzett dömösi prépostság. Eredetileg az esztergomi káptalan birtoka volt. Alapítási évét 1107-re tehetjük. A monostort I. Géza király fia, a szerencsétlen sorsú Álmos herczeg építtette, a hol menhelyet talált a megpróbáltatás napjaiban, s a hová temetkezni is kívánt. A monostor építését azonban csak II. Béla és neje, Ilona fejezték be. Béla király, atyja, Álmos herczeg emléke iránti tiszteletből 1138-ban, Saul prépost idejében, gazdagon megajándékozta a monostort és rendezte birtokügyeit, a mint ezt az ez évi alapítólevél is igazolja. Az alapító-levél szerint a prépostságnak 59 faluja volt, melyekben 761 szolga lakott. Ezek kötelességszerűen adtak évenként a prépostnak 1522 juhot, ugyanannyi köböl lisztet, ugyanannyi csöbör sert és 761 mázsa sót. A prépostságnak ezenkívül 5 halastava és 68 szőleje volt, továbbá 69 szőlőmívese, 3 malma, 14 bodnárja és 3 hálókészítője.

Saul prépost utódai közül az alábbiak nevét őrizték meg az oklevelek; 1156-ban Macharius prépost nevével találkozunk. 1236 táján Jób dékán indít pert Pongrácz fia Lampert ellen, a miért a prépostság Csepel nevű földjét elfoglalta. 1246-ban a Csurla nemzetségből származott Fülöp ült a prépostságban, a ki azonban csakhamar magasabb egyházi méltóságokra emelkedett; előbb zágrábi püspök, majd 1262 óta esztergomi érsek lett. 1264-ben Sol mester, Ochuz, veszprémi főispán testvérét találjuk a dömösi prépostságban. Alatta a prépostság birtokviszonyai igen kedvezőtlenekké váltak; 1277-ben kénytelen volt az Olkuchar nevű birtokot elzálogosítani. 1297-ben a tizedfizetés miatt hosszú per folyt a prépostság és a veszprémi püspök között. 1298-ban III. Endre király visszaadván a marosi lakosoktól elvett s az egész Dunára szóló vizahalászati jogot, felemlíti, hogy a prépostság Szent Margit tiszteletére alapíttatott. A tatárjárás alatt a monostor elpusztúlt, de csakhamar helyreállíttatván, egész a török hódoltságig fennállott. (Balics Lajos i. m. II. 2., 61-64., 436-37. Rupp J. I. 1

A B. Szűzről nev. bényi prépostság

A Boldogságos Szűzről nevezett bényi premontrei rendű prépostság, melyet a Hunt-Pázmán nemzetség bényi ágából származott Amadé 1217 előtt alapított, a ki, még mielőtt II. Endre királyt elkísérte volna a szentföldi hadjáratra, Kéménd falut adta a monostornak. Amadé comes fia, István, 1273 táján elhalálozván, végrendeletileg Kéméndet, a vele átellenben fekvő Páldot, továbbá Garamvezekényt és Kondéjban egy szőlőt s egy malmot hagyományozott a monostornak. A prépostság eleinte az esztergomi Szent-István prépostság alá tartozott, de ettől 1294-ben elszakadván, a Sion-hegyi apátság alá jutott.

Esztergom városa területén, az Árpádházi királyok korszakában, a Szent-Ágoston rendűek, a Dömések, a Ferencz-rendűek, továbbá a Templomos és a János-lovagok, a Szent Lázár-rend, végül a Szent Klára-rendű apáczák monostorairól vannak okleveles adataink

A Szt. Ágoston r. remeték monostora

A Szent Ágoston-rendű remeték Szent Annáról nevezett monostora, hihetőleg IV. Béla király uralkodása alatt létesült. 1262-ben Herman comes az Esztergom vármegyei Dág helységet adta a monostornak, mely adományt IV. Béla király is megerősítette. A rend eleintén hihetőleg valamely szerény hajlékban vonta meg magát. Sixtus mester esztergomi olvasó-kanonok 1272-ben végrendeletileg Fülöp esztergomi érseknek hagyta a komárommegyei Hetény nevű birtokát, azzal a feltétellel, hogy halála után annak birtokosa 20 girát tartozik adni a Szent-Anna monostor újjáépítésére. 1281-ben IV. László király az örmények földjét adományozta e rendnek monostorépítés czéljaira Esztergomban. 1284-ben a remeték Munkádon kaptak rétet Benedek comestől; ennek fiai 1287-ben szőlőt adtak a monostornak. 1290-ben a szerzetesek megnagyobbították monostorukat, a hol iskolákat tartottak fenn; III. Endre király megengedte nekik, hogy a theologián kívül, más művészetek számára is építhessenek hajlékot

Ama kor zavaros viszonyai következtében Ladomér érsek még 1384-ben megengedte a szerzeteseknek, hogy ellenséges támadások elől a Szent Vid esztergomi egyházába, vagy az előhegyi bazilikába meneküljenek. (Rupp J. i. m. I, 25. - Balics Lajos i. m. II. 2., 374.)

A Domokos-rend esztergomi monostora

A Domokos-rend Szent Katalinról nevezett esztergomi monostora a rend legrégibb magyarországi házainak egyike. A Domonkos-rend 1221 táján költözött be hazánkba, s az esztergomi rendház 1231-ben már fennállott; ebben az évben ugyanis Bors comes neje, Anna asszony, e rendháznak hagyta II. Béla királytól kapott födeles billikomát. A rendház a városon kívül völgyben, azon a helyen állott, a hol, egy 1291-ben kelt okírat szerint szükség esetén vásárokat tartottak. A rendház 217még a tatárjárás előtt nagy tekintélyre tett szert. IX. Gergely pápa 1234-ben meghagyta az esztergomi rendház perjelének, hogy ha II. Endre király ígéretének eleget tesz, a boszniai püspökkel együtt, oldozza fel az egyházi átok alól. A XIII. század második felében a rendház könyvtárral is bírt, melynek gyarapítására László mester, esztergomi kanonok, 1277-ben végrendeletileg több munkát hagyományozott. (Balics Lajos i. m. II. 2., 269., 270. - Rupp. J. i. m. I. 1., 25.)

A Szt. Ferencz-rend

A Szent Ferencz-rend még a tatárjárás előtti időben telepedett le Esztergomban. Maga a rend alapítója küldte az első szerzeteseket, 1228-ban hazánkba. 1234-ben már Esztergomban is le voltak telepedve. Nagy Boldogasszonyról nevezett monostorukat hihetőleg IV. Béla király segélyével építették fel, a ki e rend iránt különös előszeretettel viseltetett. A monostor 1242-ben szintén áldozatúl esett a tatárok dühének. IV. Béla 1247-ben a Kis-Duna közelében épített nekik monostort és templomot, mely 1269-ben már készen állott. IV. Bélát e templomban temették el, de Fülöp esztergomi érsek a holttestet onnan elvitetvén, a székesegyházban helyeztette el; csak 1275-ben, X. Gergely pápa rendeletére kerültek vissza a királyi hamvak az előbbi nyugvóhelyükre. A rendháznak könyvtára is volt. László esztergomi olvasó-kanonok 1277-ben végrendeletileg több munkát hagyományozott a monostornak. (Balics Lajos II. 2., 259-362. Rupp J. i. m. I. 1., 29.)

A Ferencz-rendűeknek ezenkívül még egy monostoruk volt Esztergomban, mely Szent Lászlóról, később Szent Keresztről neveztetett el. Ez a monostor, mely ha az előbbinél nem régibb, mindenesetre azzal egykorú, a vízivárosban, Szent László egyháza mellett állott fenn és pedig már 1238-ban, a miről Thúróczi krónikája is megemlékezik.

A pálos rend

A pálos-rendet IV. Béla király telepítette a Dömöshöz közel eső "Benedek-völgye" nevű erdős völgybe, hol a király vadászkastélya állott, melyet 1263-ban a Szent-Kereszten lakó pálosoknak adományozott. A pálosok legott hozzáfogtak a Szent Lélekről nevezett monostoruk építéséhez, a melyet IV. László király támogatásával fejeztek be. (Rupp. J. I. 1., 38.)

A jeruzsálemi Szt. János lovagok

A jeruzsálemi Szent János lovagokat II. Géza király telepítette le Esztergomban, az 1141-1161 közötti időben, midőn nekik a Kis-Duna mentén az Abony nevű földteret adományozta és a pilisi erdőből naponként öt szekér fát rendelt. III. Béla alatt a rend Magyarországon már véglegesen szervezkedett. Midőn Orbán pápa 1187-ben a rend alapító-levelét megerősítette, az esztergomi háznak már hat fiókja volt, közöttük Tát, a hol a lovagok egy 1272. évi határjáró levél szerint, birtokosok voltak. Az esztergomi lovagok idővel újabb birtokokat szereztek. Így 1194-ben Telkiben nyernek földeket Jeremiás fia Salaticustól, 1215-ben Kesztölcz birtokában erősíttettek meg. Az esztergomi lovagház már a tatárjárás előtt nagy tekintélyre emelkedett. 1229-ben a pannonhalmi Sz. Márton apátság és a székesfehérvári káptalan között az egyezség az esztergomi lovagok előtt köttetett; 1233-ban II. Endre király a lovagok esztergomi házában egybegyűlt fényes társaság előtt újból kötelezettséget vállalt a beregi egyezmény megtartására. A tatárjárás alatt a lovagok esztergomi háza, mely a város falain kívül emelkedett, még a város ostroma előtt elpusztult, azonban a tatárjárás után csakhamar helyreállíttatott. 1245-ben már előfordúl az esztergomi Szent Keresztről czímzett betegápoló, mely Bajom falu hatodrészét bírta. E mellé a betegápoló mellé idővel külön lovagház épült, mely később önálló konventté alakúlt. A Szent Keresztről nevezett lovagház bérelte az esztergomi káptalantól Berény földjét, melyet azonban Máté mester 1274 október 6-án tőlük elvevén, másnak adott bérbe. Ennek a lovagháznak a XIII. század végén Durand mester volt a főnöke. (Magyar Sion 1865. évf. 226. és 743. l.) A XIII. század utolsó évtizedében az esztergomi Szent István-lovagház és a veszprémi püspök között hosszadalmas per kezdődött, mely éveken át foglalkoztatta a pápai udvart. A lovagok elpusztították Szent Endre egyházát s a hozzátartozó földeket, melyek a veszprémi püspök jövedelméhez tartoztak, lefoglalták. A pápa a zirczi apátot bízta meg a vizsgálattal. Miután a lovagok az okozott károkat megtéríteni vonakodtak, Jakab zirczi apát őket 1298-ban egyházi átokkal sújtotta.

Ugyanez időtájt az esztergomi káptalannak is meggyűlt a bajuk, mely a lovagoknak Ebeden levő halásztanyáját lefoglalta. E foglalás miatt támadt per azonban kedvezőtlenül ütött ki a lovagokra nézve; Pál alországbíró 1293-ban a vitás halásztanyát az esztergomi káptalannak ítélte oda. (Veszpr. Püsp. Vaticani Oklt. II. 379. - Magyar Sion 1865., 652.)

218A templomos-rend

A templomos-rend, mely hazánkban már III. István alatt telepedett le, szintén bírt rendházzal Esztergomban, Bombardi szerint a templomos vitézek 1200 táján a vár tövénél laktak, ott, a hol az a zöld mezőre kinyúlik. III. Honorius pápa 1216-ban a magyarországi templomos-rend mesterét a szentföld visszafoglalására fordítandó egyházi adó beszedésével bízta meg. Ez az első okleveles adat, melyből az esztergomi ház fönnállására következtethetünk. Közvetetlen okleveles adatunk azonban csak a XIII. század végéről van az esztergomi rendházról, III. Endre király 1294-ben kelt oklevelében, melyben a király a városi polgárok zsarolásai ellen a káptalannak igazságot szolgáltatott. (Pesty Frigyes: A Templáriusok Magyarországon. Balics Lajos i. m. II. 2., 323.)

A Szt. Lázár lovagok rendje

A Szent Lázár-lovagok rendje, mely a bélpoklosok gyógykezelése és ápolása czéljából alakult a XII. században Palesztinában, e század végén már Esztergomban is meghonosodott, miután a ragályt hazánkba is behurczolták. A rend esztergomi háza már 1181-ben fennállott. Szent-István helység határleírásánál említés van a Lázár-lovagok földjeiről. A tatárjárás előtti korszakban Esztergomban kórházuk is volt. A tatárjárás után a rend hanyatlásnak indúlt. IV. Béla a rend földjeit és szőleit megvevén, azokat 1256-ban Sigrid comesnek adományozta. Utoljára egy 1272. évi határleírás emlékezik meg róluk. (Balics i. m. II. 2., 333.)

A Szt. Klára-rend

A Szent Klára-rendű apáczák Szűz Máriáról nevezett esztergomi zárdája, a rend egyik legrégibb háza, melynek fennállásáról egy 1136-ban kelt oklevél emlékezik meg. A zárda a Duna egyik szigetén, a Ferencz-rendűek monostorával átellenben épült fel. 1198-ban az apáczák bizonyos árúczikkek után vámot szedtek Esztergomban. A tatárjárás alatt hihetőleg elpusztúlt a zárda, de csakhamar helyreállíttatott. 1263-ban a zárda apátnője egy csolnoki szőlőt engedett át a nyúlszigeti (Margit-sziget) apáczáknak. 1265-ben a monostor egy birtokáról van említés Tobold szigetén. 1266-ban az apáczák tíz ezüst márkáért, Zsidód szigetén egy eke földet adtak el a János-lovagoknak, hogy Kecseden bírt részeiket a zálogból visszaválthassák. 1270-ben V. István királytól bizonyságlevelet nyernek arra nézve, hogy az esztergomi vám egy része őket illeti meg. IV. László király 1288-ban megerősítette az apáczákat az esztergomi vám birtokában. Alig néhány évvel később, 1295-ben, III. Endre király is állított ki részükre hasonló bizonyságlevelet. A már említett szigeti birtokokon kívül övék volt Sárkányfalva is. (Balics i. m. II. 2., 379. Magyar Sion I. 374. Fejér IV. 3., 379.)

Az elősorolt egyházi intézményeken kívül, a pilisi és a garamszentbenedeki apátság, továbbá a sági (Ipolyság) prépostság volt birtokos vármegye területén az Árpád-házi királyok uralkodása alatt.

A pilisi apátság

A pilisi apátság, melyet III. Béla király 1184-ben alapított, a Pilis-hegy délkeleti lábánál, a mai Pilisszentkereszten, tehát a mai Esztergom vármegye szomszédságában állott fenn. Az apátságnak is voltak birtokai a mai Esztergom vármegyében. Egy 1268. évi oklevél említi az apátság Nyka faluját (ma Nyika puszta, Bajnától délre), ezenkívül bírta még Kis-Héreg pusztát is, melyet azonban később, 1436. okt. 9-én Herman pilisi apát az esztergomi érseknek engedett át. (Békefi: A pilisi apátság tört. I. 404. Hazai Okm. VII. 107-109.

A garamszentbenedeki apátság

A garamszentbenedeki apátság, I. Géza király 1075. évi alapító-levele értelmében Kakaton, a mai Párkány helység területén, illetőleg attól lejebb, a Garam torkolatánál, 10 révházat és 3 eke földet, ezenkívül Kesztölczön 7 szőlőt, 5 szőlőmívest és 1 eke földet nyert adományúl. Az utóbbit azonban az esztergomi káptalan csakhamar elfoglalta, melyet többé az apátságnak nem sikerült visszaszerezni. A kakati vámot a XIII. század második felében még az apátság birtokában találjuk; 1268-ban még bérbeadja az apátság, de később az esztergomi érsek elfoglalta tőle. (Knauz: A Garam melletti Sz. Ben. Apáts. Tört.)

A sági prépostság

A sági prépostság 1291-ben a Hunt-Pázmán nembeli Benedek comestől egy palotát nyer Esztergomban, mely a Szent Lőrincz-templom temetője előtt állott. (Récsey Viktor: A Szent Lőrincz-templom maradványai.)

A keresztény hit felvétele után Géza fejedelem Esztergomban, a várban, Szent István első vértanú tiszteletére még 979 előtt templomot építtetett, melynek egyik kápolnájában keresztelték meg Szent István királyt. E templom sok viszontagságon ment át. Később, a XIV. század végén, e templomhoz prépostságot és káptalant alapítottak. (Rupp i. m. I. 1., 6.) A székesegyházat maga Szent István király emelte Boldogasszony és Szent Adalbert, a magyarok egyik apostolának tiszteletére. Martyrius esztergomi érsek (1150-58) Szűz Mária219oltárával ékesíté, II. Géza király pedig 1157-ben Gervasius győri püspök közbenjárására, a nánai és a kakati sónak vámját adta az egyháznak. 1188-1198 között e templom a lángok martaléka lett. Jób érsek fáradozásai következtében Zsófia királyné költségén csakhamar még díszesebben helyreállíttatott. Az építési munkálatok a XIII. század első éveiben nyertek befejezést, miként ez, az 1762-ben még romban fennálló kapuzat felett olvasható volt. (Balics Lajos i. m. I. 25, II. 122. - Rupp i. m. I. 1., 9.

Régi templomok

A tatárpusztítás nagyobb kárt nem okozott a székesegyházon; az Árpádházi királyok uralkodása alatt nincs is adatunk, hogy a székesegyház helyreállításra szorúlt volna. Csak később, a XIV. század elején, Venczel cseh király támadásakor volt pusztításnak kitéve. A két várbeli s az egyes monostorokhoz tartozó egyházakon kívül az Árpádok idejében még két templom emlékét őrizték meg az oklevelek. Az egyik a Szent Lőrincz-templom, melyről Imre király 1202. évi oklevelében van első ízben említés, mely a régi város árkának éjszak-keleti részén, a Kis-Dunától nem messze, a Lőrincz-kapuhoz vezető híd mellett állott. E templomról IV. Béla király 1264. évi oklevele, - melyben megalapítja a csúthi monostort, - szintén megemlékezik. A templommal szemben állott a káptalan jobbágyának, Miklós vargának háza, melyet a káptalan 1288-ban tőle elvevén, Mihály szabónak adományozott. Ugyancsak a templom temetője előtt állott a Hunt-Pázmán nembeli Benedek comes palotája, melyet a sági prépostságnak adott. (Récsey Viktor: Az esztergomi Szent Lőrincz-templom maradványai).

Szent Miklós egyházáról szintén még a XIII. század elejéről vannak okleveles adataink. Imre király, midőn Jób érsek kérelmére 1202-ben az esztergomi káptalan piaczi adószedési jogát megerősíti, a piaczteret is megjelöli, mely az oklevél szerint, a Szent Lőrincz templomtól dél felé, a Kis-Duna partján, egészen a Szent Miklós-templomig vonult el. (Récsey Viktor i. m.)

A mai Esztergom vármegye területén az Árpádok idejében fennálló egyházakról a pápai tizedjegyzékek nyújtanak némi adatokat. Ezek szerint a vármegye dunáninneni részében, a Szent-György vértanúhoz czímzett zöldmezei prépost alá tartozó esperesi kerületben a következő egyházak vannak elősorolva. Bucs, (Szűz Mária tiszteletére szentelt templomáról már egy 1208-ban kelt oklevél megemlékezik), Kéty, Kakat, Muzsla (1233-ban már volt plébániája), Kéménd (plébánosával 1295-ben találkozunk), Armat, Armati, (megfelel a mai Kőhídgyarmatnak), Nána, Szőgyén (Német-Szőgyén plébániáját 1291-ben Ladomér érsek alapította.) Ez a névsor azonban nem teljes. Hiányzik Farnad, melynek lelkészéről egy 1295. évi oklevél emlékezik meg, Dömös, melynek plébániája 1303-ban már fennállott. A vármegye dunántúli részében, mely a veszprémi püspökséghez tartozott, szintén találunk egyházakat, melyek nem fordúlnak elő a tizedjegyzékben, mint Szent-Lélek, melynek monostorát IV. László király 1287-ben fejezte be, Kesztölcz, a hol szintén monostor állott fenn.

Érsekek az Árpád-ház kihaltáig

Végül közöljük az esztergomi érsekek névsorát, az érsekség megalapításától az Árpádház kihaltáig terjedő korszakban.

Sebestyén 1001. Aschrich (Anasztáz) 1007-1036. Domonkos 1037. Benedek, másként Beneta 1046-1055. Dezső vagy Ders 1067-1075. Nehemias 1075-1077. István 1093. Acha 1094. Seraphin 1095-1104. Lőrincz 1105-1106. Marczel 1124. Feliczián 1127-1139. Macarius 1142-1146 jan. 25. Martyrius 1150-1158 febr. 14. után. A Guth-Keled nembeli Lukács 1158-1174. Miklós 1181-1183. Jób 1185-1203., a Csák nembeli Ugron 1204; Calanus választott érsek 1204-1205. aug. 1., János 1205 okt. 6.-1223. nov. Tamás 1224. Széküresedés 1224-26. Róbert mester 1226. márczius 13.-1239 nov. 2. Mátyás, 1240 márczius 6. - elesett a muhi csatában 1241 ápril 11. A Báncza nembeli István 1242 májustól választott érsek 1252 novemberig. Széküresedés 1252 nov.-1254. Benedek II. 1254. febr. 25.-1261 július 2 utánig a Csurla nembeli Joakim fia Fülöp 1265 jan. 11.-1272 decz. 18. után. A Kán nembeli Miklós választott érsek 1273 márcz.-1273 június. Széküresedés 1273 jún.-1274 febr. Benedek mester 1274 márcz.-1276 decz. a Kán nembeli Miklós másodízben 1277 febr.-1278 jún. 1. Széküresedés 1278 jún. 1.-1279 jún. 13. A Monoszló nembeli Ladomér 1279 jún. 13.-1298 jan. Bicskei Botond fia Gergely választott érsek 1298-1303 szept. 7.