A legenda szerint a Lutzenbacher családot egy halászat során arannyal teli korsóval ajándékozta meg a Duna, ezzel kezdődött Szob aranykora. Lutzenbacherék ugyanis kőbányát nyitottak, erdőket vásároltak, hajókat és bútorokat készítettek, munkát és megélhetést adtak az ott élőknek – meséli Szőke István szobi polgármester.

A Duna Szobnál a Lutzenbacher sétányról nézve.

 A Duna nem csak széles Szobnál, de számtalan titkot is rejt. Például a menekülő Mária királyné flottájából is jónéhány hajót, amelyeket a mohácsi csata után fosztogató csapatok süllyesztettek el.

Ilyen lehetett a Duna 18000 évvel ezelőtt.

A Dunakanyar pleisztocén vízrajza + fantázia

Egy olyan hipotézis képezi az elmélet alapját, mely a mai modern korban halványulni látszik. Elméletileg egy adott kor embere a folyóparton mindig olyan térszíneken telepedett meg, amely annak a kornak az árvízszintje fölött helyezkedett el. Egy folyópart mentén sorakozó régészeti lelőhelyek elhelyezkedése, tengerszint feletti magassága kirajzolhatja a folyó korabeli árvízszintjeit és partvonalának futását.

Viszonylag alacsony vízállásnál, Vácon mért 51 centiméternél kenu kellett ahhoz, hogy átkelhessünk a Zebegényi-szigetre. Aznap, április 25-én egyetlen méterrel haladta meg a vízszint a valaha mért legkisebb értéket. Hasonló helyzetben nagyon kevés sziget mondhatja el magáról, hogy élővíz választja el a szárazföldtől.
A Zebegényi-sziget abból a szempontból is szerencsésnek mondható, hogy elkerülték a folyószabályozási munkálatok. Ennek gyakorlati oka hogy, a nagy szabályozási munkák idején még csak alacsony zátony volt mindössze, gyér növényzettel, amely nem akadályozta a hajózást.

Esztergom városától délre ma egyetlen összefüggő szigetet látunk, mely egyfelől városias külsőt mutat, másfelől egy tipikus ártéri erdő. Az elmúlt másfél évszázad terepmunkái nagyban felülírták a korábbi felszíneket. Nagyon nehéz  meghatározni hol húzódik a természetes és emberkéz alkotta felszín határa.

Esztergom és szigetei az ősidők óta lakott területnek számítanak. A Duna gázlói, viszonylag stabil partjai kiváló átkelőhelyet biztosítottak az utazók számára.

...." nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyermekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága..."
Radnóti Miklós

Pilismarót látképe Pilismarót, a többi szomszédos községgel együtt az ország egyik legcsodálatosabb területén fekszik, a Pilis, a Visegrádi-hegység lábánál. A Duna éles kanyarulata és a szemben lévő Börzsöny hegység Szent Mihály csúcsa csodálatos panorámát nyújt az itt élőknek és az ide látogatóknak.

A korai időkben a Duna menti táj lakói nemzetségi közösségekben éltek. Az eredeti településhálózat tehát sok kicsi, vérségileg összekapcsolt, nemzetségi faluból állt. A későbbi társadalmi fejlődés során a vérségi kapocs meglazult, maga a falu is összetettebbé vált, nem csak egyetlen nemzetség telephelye lett. A 13. századtól a kis települések népe nagyobb településekbe, mezővárosokba tömörült

Esztergom környéke tele van kisebb-nagyobb szigetekkel és Duna-ágakkal, amellyel a környék lakói, állattenyésztői, halászai, a földeket művelő közösségek igyekezett együttműködni. Eleinte nem csak a (szántó)föld, hanem a folyó és környékén kialakított fokrendszer működtetése és az ehhez kapcsolódó ártéri haszonvételek jelentették a gazdálkodás alapját.

TEMETŐK

A településekhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a talajvíztől mentes domboldali temetők. A középkorban és még utána is hosszú ideig a templom köré temetkeztek.

A 17. századtól részben helyszűke miatt, részben egészségügyi okokból a templom mellől a temetők többnyire kikerültek a település szélére. Még napjainkban is található a templom mellett temető Agostyán, Ászár, Császár, Kocs, Kecskéd, Nagyigmánd, Pilismarót és Szák községekben.