Látomása Özséb atyának, meghatározta további életét. Szétszórtan kis tüzecskéket látott, melyek végre csomóba olvadtak össze.

E látványt ő így magyarázta: „a szétszórt tüzecskék a szétszórt remetéket jelentik; illenék tehát valamint a szétszórt tüzecskék egy gomolyba mentek át, úgy a remeték is egy házba gyűjtessenek össze.” 

Özséb már korábban is többször találkozott a Pilis hegység remetéivel.

A szentkereszti kápolna mellett 1250-ben kolostort épített, melyet négy év múlva László király több javadalommal látott el. Arra törekedett, hogy a magyar remetéknek közös életrendjük legyen.  A rend főnőkének Özsébet választották. Özséb atya, aki a legállhatatosabb volt közöttük, rendszerint ilyen szavakkal utasította őket vissza akik haza hívták jobb körülmények közé élni újra őt:

„Halljátok szavam - mondta - jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéseivel mégis úgy meggyötörte, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át. Unokatestvérét, a különösen szeretett János evangélistát is mindent felülmúló fájdalommal sújtotta. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a keresztről, de nem szállt le, mert ott akart meghalni.”

Már csak az apostoli szék jóváhagyását nélkülözte a szerzet, ezért őt társai megegyezésével Rómába indították el. Özséb kanonok az 1215. évi lateráni zsinat határozat 7. pontját jól ismerte és tudta, hogy új szerzetes rend alapítása pápai hozzájárulás nélkül lehetetlen. Ha a rend a továbbiakban túl akar nőni az ország határain, akkor is a Szentszék approbálása szükségeltetik. 

Özséb első priori provinciális, néhány testvér kíséretében elindult Rómába és Szent Ágoston szabályainak engedélyezését kérte. IV. Orbán ült Szent Péter székén, a Szentatya előtti ügyének megnyerésére Tamást (később 50 év múlva aquinói szent) a kor legnagyobb egyházi tudósát kérte segítségül. Tamás közbenjárására fogadta a pápa Özsébet és Pál veszprémi püspököt, szólította fel az ügyben a véleményadásra és a szabályok kidolgozására.

A veszprémi püspök 1263-ban kelt levele szerint Szent Ágoston szabályát kövessék, továbbá a veszprémi főpásztor levelében a kolostorok neveit is közli: Szent Ilona, Szent Magdolna (Kőkúton), Szent Jakab, Szent Erzsébet Badacsonyban, Szent Imre, Szent Magdolna Eleken, Szent Domonkos.

Már működnek ebben az időszakban a patacsi,a szentkereszti és a dubicziai kolostorok. Ezután 17 évig kormányozta Özséb a mindinkább fejlődő kolostort és 1270. január 20-án az általa alapított szentkereszti kolostorban, társainak szívszakasztó zokogásai között halt meg.